„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van,
de az Úr azt nézi, ami a szívben van.”
1Sám 16,7
Kedves Testvérünk!
A Húsvét a szív ünnepe. Arra hív meg minket, hogy figyeljünk a szívünkre, és ismerjük meg jobban, mi is lakik bennünk. A Virágvasárnappal kezdődő út egy belső út, amelyen nem egyedül haladunk. Jézus nyomába szegődünk, és végig megyünk vele a fájdalmak útján.
Sokat beszélünk ma a szív sérüléseiről, a gyermekkori traumákról, a bántásokról, sőt, a rendszeressé vált bántásról, azaz a bántalmazásról, ami szavakkal és tettekkel is történhet. A fájdalmak útja, amin Jézus jár, épp ezeknek a megtestesítője. A Via Dolorosa, Jeruzsálemben ma is bejárható útvonal, ami Jézus elítéltetésétől a Golgotáig vezet. Állomásai arra emlékeztetnek, ami akkor és ott történt.
De a fájdalmak útja másként is bejárható. Jézust követve, az ő sorsát szemlélve, ráébredhetünk a saját szívünk történetére. Minden szívnek van ugyanis története. Senki sem születik összetört szívvel, vagy kemény szívvel, vagy megkeseredve. Vannak csendesebb szívű és élénkebb kisbabák, és persze ott vannak a szívbe írt örökölt történetek mindannyiunkban, de a szívünket az életünk alakítja.
Ki lehet olvasni a szívünkből, hogy kik vagyunk. De hát ki tud ilyet? Ki tud olvasni a szívekből?
Az Úr látja és érti a szívünket: ezt üzeni a fájdalmak útja. Épp azt az utat járja be, amit mi is bejártunk akár többször is életünk során, a veszteség és a magányosság útját, a félelem és a fájdalom útját. Az ő vezetésével jobban megismerhetjük a szívünket, és aki jobban ismeri önmagát, megérti önmagát, könnyebben elviseli önmagát.
Sokat beszélünk ma a sérülésekről, és nehezen jutunk el a gyógyulásig. A gyógyulás első lépese, a diagnózis még akár meg is születhet, de a gyógyulás csak a gyógyító segítségével indulhat el. Jézus jelenlétében gyógyulunk. Ha feltárjuk a szívünket előtte, akkor ő gyógyítja meg a sérüléseinket. Az egyik gyógyszer, amit mi emberek alkalmazunk, az empátia, az együttérzés. Jézus ettől messzebbre megy. Átéli az életünket, és megéli a halálunkat. Az ő sebei árán gyógyulunk meg.
Nem lesz a szívünk sosem ép, de nem mindegy, hogy mennyire gyógyulnak be sérüléseink. A Virágvasárnap magaslatáról a Nagycsütörtök este utolsó vacsoráján át a Nagypéntek mélységébe leereszkedve megérkezhetünk Nagyszombat csendjébe.
Ott megállunk, és várunk.
Majd eljön a hajnal, a Húsvét hajnal, és feltámad a mi Királyunk, és megindulunk a lélek tavasza felé. Megérezzük a tavasz illatát, felébred a szívünk.
Áldáskívánással és szeretetteljes köszöntéssel:
Debrecen, 2026. március 27.
Tóth-Mihala Veronika lelkipásztor
Tóth Tamás lelkipásztor
Dr. Kánya Gergely főgondnok
U.i.: Az ünnepi istentiszteleti rendet IDE KATTINTVA lehet olvasni.
