„Megharagudtam a haszonlesés bűne miatt, haragomban megvertem őt, és elrejtőztem. Ő azonban elpártolt tőlem, és ment a maga feje után. Láttam, hogyan élt, mégis meggyógyítom! Vezetem őt, vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak. Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!” (Ézs 57,17-19)
Kedves Testvérünk!
Meggyógyítom, vezetem, vigasztalom – ezeket a szavakat Bonhoeffer emelte ki pünkösdi igeként ebből az igeszakaszból a maga számára, amikor börtönben töltötte a Pünkösdöt.
Isten Lelke gyógyít.
Isten Lelke vezet.
Isten Lelke vigasztal.
A szavak mást és mást jelentenek nekünk, akik Isten ígéreteit olvassuk. Hiszen mindannyian a saját élethelyzetünkből olvassuk. De végül a Szentírás szavain keresztül mind Istenhez találunk. Nála találkozunk.
Nem könnyű kapcsolódnunk Ézsaiás korához, de különösen nehéz kapcsolódnunk a mártír Bonhoeffer gondolataihoz. Neki nagyon mást jelent Isten három szava ott és akkor. Neki az életben maradást jelenthette – gondolom, én, akinek fogalma sincs arról mit jelent a náci Németország börtönében raboskodni. Mégis olvassuk, és próbáljuk megérteni azoknak a hitvalló őseinknek a példáját, akiknek nehéz, számunkra elképzelhetetlenül nehéz időszakban kellett helytállniuk. Mi is ennek az átgondolásnak a célja? Miért is jó, hogy levelei, amelyeket a börtönből írt, ránk maradtak?
Bár zavartan elfordulnánk attól a bátorságtól, ahogyan vállalta az ellenállást a nemzeti szocialista eszmékkel szemben, és életét végül nem csak kockáztatta, hanem oda adta a hitéért, mégis rápillantunk most. Van, akiben bűnbánatot kelt egy ilyen bátor példa – én sokkal kevesebbért is feladom a hitemet, még arra sem vagyok képes, hogy egy kicsit az időmből adjak Istennek.
Akad, akit lelkesít, hiszen maga is nagy bajban van, beteg, vagy kiszolgáltatott, vagy egyszerűen csak reménytelenül magányos, mintha börtönben lenne.
És persze van, akit elgondolkoztat, és megijeszt – nem akar ilyen szörnyű élethelyzetekre gondolni, itt a vidám Pünkösd kapujában.
Most azt is engedjük meg ennek az Igének, és a történelmi példának, hogy helyre tegyen. Ránk nyissa a valóság ablakát, amely bevilágítja és kitágítja saját életünk zárt rendszerét, amelynek fogságában élünk. Ezek az Igék szabadító Igék. Ezért is lehettek olyan erősek a börtön sötétjében. Annak ellenére, hogy megharagudtam, hogy megvertem népemet, hogy elrejtőztem előle, mégis meggyógyítom, mégis vezetem, mégis megvigasztalom. Van olyan, hogy ez az élettapasztalatunkból adódó Isten tapasztalatunk, hogy elrejtette előlünk Isten az arcát. De most helyre tesz, a helyünkre tesz. Ő adta a nehézséget, Ő engedte ránk, és Ő fog kiszabadítani belőle. Ez a helyretétel.
Nagyon sok figyelmünk, erőnk megy el azzal, hogy megpróbáljuk megérteni, honnan származnak a nehézségeink. Ennek van értelme és van eredménye. De talán túl sokat foglalkozunk manapság ezzel, hogy miért így vagy úgy alakul a helyzetünk, ahelyett, hogy egyszerűen elfogadnánk: Isten alakítja így, vagy úgy. Arra önmagunktól nem vagyunk képesek, hogy elfogadjuk a sorsunkat, csak Isten Lelke gyógyíthatja, vezetheti, vígasztalhatja úgy a lelkünket, hogy ez az elfogadás bennünk megszülessen.
Majd a Lélek mellétek áll, azaz Pártfogótok lesz, Vígasztalótok – ezt mondta Jézus tanítványainak, amikor a Szentlélek eljövetelét ígérte. Váltsa valóra a mi gyülekezetünkben is ígéretét!
Debrecen, 2026. május 17.
Tóth-Mihala Veronika lelkipásztor
Tóth Tamás lelkipásztor
Dr. Kánya Gergely főgondnok
Ui.: Istentiszteleti alkalmaink:
• Május 21-23. között (csütörtöktől szombatig) minden este 6 órakor bűnbánati istentiszteletet tartunk a templomban.
• Május 24-én, pünkösdvasárnap konfirmáció és úrvacsorás ünnepi istentisztelet; május 25-én, pünkösdhétfőn délelőtt 10 órakor istentiszteletet lesz a templomban.
