A 2018-ik esztendőt gyülekezetünk az egyháztagság kérdéskörének szentelte. Ezzel kapcsolatban a presbitérium kérdőívet bocsátott ki, hogy széles körűen tájékozódjon, miként vélekednek az egyháztagság kérdéséről a gyülekezetünk tagjai. Ugyanakkor e témakör jegyében számos ismeretterjesztő alkalmat szervezett és végül kibocsájtott egy „belépési nyilatkozatot”, hogy nyilvánvalóvá váljon, kik azok, akik elkötelezetten vállalják fel az egyháztagságot, valamint az ebből fakadó kötelezettségeket. A Presbitérium fontosnak tartotta, hogy a közösséget egyre több hitvalló, elkötelezett gyülekezeti tag alkossa, és ne érjék be pusztán csak az istentiszteletek iránti érdeklődéssel. A keresztyén lét egyébként is helytállást, kiállást, vállalást jelent, nyilvános osztozást Jézus sorsában.
2019-ben kiemelten is arra kerestük a választ, hogy: ki is vagyok az egyházban, ki vagyok a gyülekezetben? Mi is tulajdonképpen az egyház? Mit jelent az, hogy az egyház tagjai vagyunk? Erre a kérdésre elsősorban az óegyházi év rendjének segítségével kerestük a választ.
„Növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!” – buzdított minket Isten Igéje 2019 első napján. Még a karácsonyi ünnepkörben maradva hangzott el az üzenet: Isten kilépett a komfortzónájából: „Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt” (Fil 2,6-7). Ahhoz, hogy mint egyház fejlődni, növekedni tudjunk, ki kell lépnünk a saját komfortzónánkból. Isten elengedte a mennyei dicsőség ragyogó fényét, hogy világosság legyen a sötétségben; elengedte a saját békéjét, hogy békét hozzon a világba. Az Egyház Évébe azzal indultunk el, hogy akkor nyerjük meg azt, amit szeretnénk elérni, ha megvan bennünk annak a szabadsága, hogy elengedjük azt. „Aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt.” (Mt 16,25) „Aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok; és aki közöttetek első akar lenni, az legyen mindenki rabszolgája! Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mk 10,43-45) „Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Mt 23,12)
Az egyháznak megvan a maga sajátos kommunikációs adottsága, amivel hirdeti az evangéliumot. „Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz,hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róm 12,1-2) Útbaigazít a Heidelbergi Káté 1. kérdésre adott felelete is, amely személyes hitvallást ír a szívünkbe: 1. Jézus Krisztus az én személyes megváltóm 2. szabadságot kaptam Istentől: nincs az ördögnek hatalma felettem 3. Isten személyesen szeret: szív szerinti szeretetre indít engem is.
Mi az egyház? Az egyház Krisztus teste. Ahogy tagjaiban növekedett és erősödött Jézus, megtelt bölcsességgel, és Isten kegyelme volt rajta, úgy igaz ez az egyházra nézve is. Jézus 12 évesen azt mondta: „az én Atyám házában kell lennem” (Lk 2,49b). Az egyház feladata, hogy az Atya dolgaival foglalkozzon. Az Atya akaratának keresése nem a látható és egyértelműnek tetsző dolgokra épül, hanem a láthatatlanokra, a törékenyre, a gyengére, a látszólag bizonytalanra. Karácsonykor a láthatatlan Isten testet öltött Jézusban. Ez a történés kifejezi azt, hogy ami annyira bizonytalannak, légiesnek, megragadhatatlannak tűnik, sokkal inkább az a biztos. Az egyház tagjaiként erre a valóságra csodálkozhatunk rá, és elkezdhetjük az életünket ebben a megváltozott világban élni: rájövünk, hogy valóban közöttünk és bennünk van Isten országa.
Az Atya a Fiúra nézve így szólít meg minket: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm. Őt hallgassátok!” (Mt 17,5)Ki vagyok az egyházban? Ki vagyok a gyülekezetben? Jézus tanítványa. Az egyház tagjai Jézus követésében élnek, aki az Atya akaratát testesíti meg magában és tanítványaiban is: „Én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek.” (Jn 14,20b)
Jézus előttünk megy az úton. Lefelé vezető útja – a szenvedésen és halálon át – felfelé vezet – a feltámadás és örök élet örömébe. Húsvétkor megnyitja a szemünket arra, hogy egymás sebeit látva ne elforduljunk egymástól, hanem tapintattal forduljunk oda egymás felé. Amikor Jézus mutatja a sebeit, azt mondja „Békesség nektek!”. Van egy nagyszerű lehetőségünk, hogy látva őt, fölismerjük azt, hogy „Lehet, hogy a kezem sebes, de azért meg tudom fogni a kezed. Lehet, hogy a karom sebes, de attól még meg tudlak ölelni. Lehet, hogy sebes a lábam, de oda tudok hozzád menni. Lehet, hogy sebes a szívem, de azért tudok veled együtt érezni.” Amikor valaki igazán éli az életet, a sebek arról is árulkodnak, hogy kikért él, hogy kiért hajlandó azt is megtenni, hogy megsebződjön. Ezért nagy dolog lenne, ha az életünk végén lennének ilyen sebeink is. Amiket nem azért kaptunk, mert ránk mérte az élet, hanem azért, mert mertünk másokért sebezhetővé válni, egyszerű szóval élve: mertünk szeretni. Ez azt jelenti, hogy nem akartuk megúszni.
Jézus mennybemenetele előtt küldetést ad tanítványainak (Mt 28,28-20). Nélkülünk, az egyház nélkül az evangélium nem lesz örömhír, mert az emberben válik örömmé a hír. A tanítványoknak nem szétszéledve, hanem együtt maradva kell várniuk a Jézus által megígért Szentlélekre.
Jézus követését közösségben éljük meg. Pünkösdkor Krisztus tanítványainak közösségére árad ki a Lélek. A Szentlélek kiáradása nem cél nélkül történik. Megajándékoz, felruház, és ezzel küldetést ad. A Szentlélek lelki ajándékokat oszt, teszi ezt azzal a céllal, hogy továbbadjuk azokat, hogy szolgáljunk velük. Más szóval: a Szentlélek engedelmességre indít bennünket – kit-kit a maga megajándékozottságának megfelelően. A Szentlélek tanít meg minket mindenre. A Szentlélek tanít meg minket élni. A Szentlélek megtanít bennünket engedelmesnek lenni, megtanít bennünket igazodni. Megtanít bennünket hűségesnek lenni. Megtanít bennünket hódolattal lenni, leborulni Isten előtt, imádni és imádkozni. Megtanít bennünket az alázatra. És közben, ugyanez a Szentlélek Isten bátorít bennünket arra, hogy szembe menjünk sokakkal. Hogy éppenséggel kiálljunk és fölfordulást okozzunk; hogy átlépjünk korlátokon, kereteken, néha hagyományokon, szokásokon, emberi dolgokon. A Szentlélek éltető és elevenítő lélek. A teremtéstörténetben azt olvassuk: még mielőtt az Isten megszólalt volna („Legyen világosság!”), amikor még a föld kietlen és puszta volt, amikor a mélység fölött csak sötétség volt, Isten Lelke ott lebeget a vizek fölött (táplálta, éltette azokat a vizeket – ahogy Károli fordítja). Ugyanaz a Lélek, amely közvetíti az életet, megtanít bennünket arra is, hogy tudjuk áldozatokat hozni. Ugyanaz a Lélek. Az élő, éltető, elevenítő, életet fönntartó Lélek megtanít bennünket arra, hogy néha meghaljunk. Hogy az életünket odaadjuk vagy odaajándékozzuk. Hogy éppenséggel ne a saját életünkkel törődjünk.
A balatonszárszói nyári táborban arról beszélgettünk, hogy az egyház:
- lakhely (otthon),
- a tanítás helye,
- az imádság helye,
- a szentségek helye,
- a szolgálat helye.
Az egyház megszületésével elindult egy máig is tartó folyamat: az evangélium üzenete terjedjen szét az egész világra! Szolgálatunk teljesítéséhez arra van szükség, hogy 1. legyen hűség, 2. legyen engedelmesség, és 3. legyen felelősség bennünk. Legyünk só és világosság. Legyünk „Krisztus jó illata”. Így várjuk reménységgel az Úr visszajövetelét éberségben.
2020 – AZ ÉBERSÉG ÉVE
2020-ban szeretnénk megszólítani mindenkit, akinek az elérhetősége a rendelkezésünkre áll. Küldetésünk, hogy megszólítsunk minél több érdeklődőt, hogy legyen gyülekezetünk tagja, és aki gyülekezeti tag, tegyen meg mindent azért, hogy teljes jogú egyháztag legyen. Tegyen konfirmáció fogadalmat, éljen rendszeresen az úrvacsora lehetőségével. A teljes jogú egyháztag pedig minél intenzívebben élje meg az istentiszteleti, bibliaórai részvételt, és vegyen részt a szolgálatban mind az adományozás, mind a cselekvés tekintetében. Úgy is mondhatjuk, hogy minél tudatosabb elköteleződés irányába szeretnénk elmozdítani a hozzánk tartozókat, mindenkit abban a szakaszában, ahol most az útján tart eggyel beljebb hívunk.
2020 – Az Éberség Éve az imádság, a jelenlét és a figyelem éve.
Vezérigénk: „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által, és legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve valamennyi szentért” Ef 6,18
2020. évi vezérigénk alapján két irányba szeretnénk lépéseket tenni:
- Imaládát helyezünk ki a templom főbejáratához. Az imaládába kétféle imakérést lehet elhelyezni: 1. lehet kérni, hogy az imakérés a következő vasárnapi istentisztelet részeként hangozzon el, illetve 2. lehet kérni, hogy a megadott imatémát a gyülekezet lelkipásztorai hordozzák egyéni imádságaikban.
- Hazatérésre hívjuk meg az egyháztagságot (május 17.).
Van a meghívók és a meghívottak közössége. A meghívók közösségébe önként lehet jelentkezni. A meghívók szólítják meg a bejelentkezett egyháztagokat egymás között arányosan elosztva. Egy mintalevél segítségével keresik meg az egyháztagokat levelezési és/vagy e-mail címen (a mintalevél szövege módosítható, személyesebbé tehető).
A meghívók istentisztelet után találkoznak a meghívottakkal a templomban (névtáblák segítségével). Feladat: ismerkedjenek össze, kérdezzék meg egymástól, hogy van a másik.
Ütemterv:
- február 1-jéig a megszólító üzenet megfogalmazása
- február 2-ától 23-áig a meghívó személyek keresése a vasárnapi hirdetések alkalmával
- február 23-a utáni héten a meghívandók beosztása a meghívók között
- március 1-jétől 29-éig hirdetjük, hogy az egyházközség által előre elkészített meghívók és a címek átvehetők a Lelkészi Hivatalban
- március 29-e után a bent maradt címeket a belső munkatársi körben beosztjuk
- március 29-étől minden vasárnap imádkozunk azért, hogy a meghívók jussanak el a meghívottakhoz, és fogadják is el a meghívást; illetve ettől kezdve minden hirdetjük, hogy: május 17-e a hazatérés vasárnapja
- május 17-én megtartjuk a hazatérés vasárnapját
Kiemelt tervek és elképzelések:
- ifjúsági téli tábor (Beregdaróc, 2020. március 28-29.) – Téma: párkapcsolatok
- nemzeti összetartozás napja (Verestemplom, 2020. június 7.)
- az istentisztelet végén megemlékezés
- délután családtörténetek – beszélgetés a gyülekezeti teremben
- ifjúsági-családi nyári tábor (Balatonszárszó, 2020. július 1-5.) – Téma: Legyetek éberek!
- presbiterek vasárnapja (ősszel – szeptember vége, október)
- teremtésvédelem hete (szeptember vége – október eleje)
- a gyülekezet Facebook oldalának és honlapjának szerkesztése
- A verestemplom.hu gyülekezeti honlap megújítását tervezzük, melyet elsősorban az érdeklődők (oldalunkra először ellátogatók) szempontjai szerint igyekszünk megszerkeszteni.
- Egy-egy fő segítségét várjuk a bibliaórákból (40-esek, 30-asok, családi, IFI, nyugdíjasok), hogy vállalják fel a szerkesztés feladatát.
Nagy reménységgel vagyunk a tekintetben, hogy az Egyházkerület égisze alatt futó pályázatok, melyek részét képezi templomunk jelentős mértékű felújítási munkálata is, Isten akaratából gyülekezetünk épülésére megy végbe ebben az esztendőben. Igyekszünk megtartani azt az egyensúlyt, mely munkatársaink figyelmét, energiáit a pályázati feladatok mellett mégis a lelki élet feladataiban tartja.
