„Az evés idején azt mondta neki Bóáz: Jöjj közelebb, vegyél a kenyérből,
és mártsd falatodat az ecetes lébe! Ő tehát leült az aratók mellé.
Bóáz pörkölt gabonával kínálta, ő pedig evett, jóllakott, sőt még maradt is neki.
Azután fölkelt tovább szedegetni. Bóáz pedig megparancsolta szolgáinak:
Hadd szedegessen a kévék között is, ne bántsátok érte.
Sőt szándékosan is húzogassatok ki neki a kévékből,
és hagyjátok ott, hadd szedje föl, és meg ne szidjátok!”
(Ruth 2,14.16)
Kedves Testvérünk!
Ez a néhány sor a Szentírásból egy család történetének egyik fejezete. A történet szerint nehéz évek után tért vissza szülőföldjére idegen földről egy betlehemi asszony, akinek Naomi volt a neve. A nélkülözés, az éhínség kergette el hazájából férjével és két fiával együtt. Évek múlva tér vissza veszteségekkel a háta mögött, meghalt a férje és fiai, de mégsem tér haza magányosan. Egyik menye, Ruth, ragaszkodik hozzá, el akar jönni anyósa hazájába, meg akarja ismerni Naomi életét, Istenét. Együtt kezdik el az új, bizonytalanságokra épülő életüket Betlehemben, és Naomi egy gazdag rokona, Bóáz, oltalmába veszi a két koldusszegény asszonyt. Irgalmassága abban nyilvánul meg, hogy megengedi Ruthnak, hogy a szegényeknek lehulló szemeket összeszedegetheti aratáskor a mezőről. Izraelben is megvolt a rendje az aratásnak, és annak is, hogy a szegények kinek a mezejéről szedegethetik fel az elhullott gabonát, kévét, hogy ne haljanak éhen. Réges-régi történet ez, magányról és ragaszkodásról, nélkülözésről és emberségről. Évszázadok óta az aratási ünnepen olvassák fel ezt a rövid könyvecskét, megköszönve a szemeket, a kévéket, a gazdag és a szegény kenyerét, megünnepelve a földet, az esőt, az aratást és az aratót. És mindenek fölött az aratás Urát, aki az árpát és a búzát adja, amiből meglesz a mindennapi kenyér. Bóáz irgalma ott és akkor nyilvánul meg, amikor rápillant az asszonyra. Egy emberen látszik, ha éhes. Nem csupán a holnap kenyeréhez szükséges gabonát ajándékozza neki – engedjétek, hadd szedegessen a kévék között is, azaz ne csak a lehulló szemekből, hanem szándékosan is hagyjatok ott neki kévéket, azaz tudatosan segítsétek rajta – hanem a mezőn terített asztalhoz hívja, és megkínálja az aratók étkével Ruthot. A történet még szívszorítóbbá válik, amikor értesülünk arról, hogy Ruth nem ette meg, amit kapott, hanem beosztotta, és eltette a maradékot, mégpedig nem akárkinek. Hazavitte, és adott belőle az anyósának is: „Azután elővette és odaadta neki azt is, amit meghagyott, miután jóllakott.” (Ruth 2,18). A morzsák és a szemek mértékegységei ezek a lehulló falatok.
Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli, mondták nekünk gyerekkorunkban. Miből könnyebb nagyvonalúnak lenni? A kevésből vagy a sokból?
A hónapok óta tartó szárazság kopárrá tette a határt, nagy a veszteség a termőföldeken. A médiában, a webes felületeken megjelentek az ősi imádságok, imádság esőért, termésért, áldásért. Újra értjük, miért is mondták a régiek, hogy az eső az áldás, az eső az élet. A Szentírás tanítása arra mutat rá, hogy nem kellene ahhoz a nélkülözés állapotába kerülni, hogy elfeledkezzünk a nélkülözőkről. A bőség és elégedettség állapotában sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mindaz, amink van, ajándék, és semmi sem a miénk, hanem azért kaptuk, hogy bölcs beosztással éljünk vele.
Testvéri szeretettel és köszöntéssel:
Debrecen, 2026. augusztus 17.
Tóth-Mihala Veronika lelkipásztor
Tóth Tamás lelkipásztor
Dr. Kánya Gergely főgondnok
ÚJKENYÉR ÜNNEPÉNEK RENDJE
- Az úrvacsorára felkészítő bűnbánati istentiszteleteinket 2026. augusztus 21-én és 22-én (pénteken és szombaton) 18 órától tartjuk a templomban.
- Az úrvacsorás istentisztelet augusztus 23-án, vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődik a templomban.
