Áldás! Békesség!
„Újbort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is tönkremegy; hanem újbort új tömlőbe töltenek, és akkor mindkettő megmarad.” (Mt 9,17)
Kedves Testvérünk!
A napokban a gyülekezeti ház emeleti fordulójába egy kis könyvtársarkot rendezünk be a parókiális könyveknek. A régi gyülekezeti teremből átköltözve dobozba kerültek a könyvek, egy részük már rég az iroda polcain pihen, egy részük pedig most kerül ki a dobozokból. Most lettek polcaink, amiken elfoglalhatják új helyüket. Egyenként válogatjuk őket, van köztük egészen megkopott ágenda, énekeskönyv, Szentírás, és akad köztük hetvenes évekből ifjúsági kegyességi irodalom, szépirodalom, és bizony akad propaganda kiadvány is, szintén a hetvenes évekből. Ott sorakoznak, régi és új, aktuális és elavult. Mitől aktuális? Mitől elavult? Lapozgatom a könyveket, és keresem bennük azt, amiért a polcra kerülnek. Emlék, vagy lenyomat? Érdekesség, vagy különlegesség? Az egyik kis kötet Fekete Szűcs Gyula egy igemagyarázatát tartalmazza. Egykori lelkipásztor-kántorunk nyolc éve, épp a reformáció napján költözött el innen, ebből a hazából, oda, a másik otthonunkba. Csendesen lapozgatom a kis kötetet, inkább füzetet, és evangéliumi hangulatom lesz tőle. Nem tudom, mi is az pontosan, mármint az evangéliumi hangulat, de van olyan kötet, amelyik ilyen, és van, amelyik nem. Pedig igékkel van tele ez is, az is.
Mitől maradandó egy szöveg, egy igehirdetés? Örök kérdés ez, amire sokféle irányból érkezhet válasz. Én most a Máté sorai alapján közelítem meg a kérdést.
Akármilyen is egy kötet külseje, a nyelvezete, de mégis új tömlő, ha elbírja az új bort. Az evangélium az új bor. Az evangélium hirdetése nem stílus kérdése, nem a forma dolga, bár régebben épp azt gondoltam, hogy erről szól ez az igeszakasz. Arról, hogy az új tartalmat új formába kell önteni. Ma már inkább azt gondolom, hogy ez nem a formáról és a tartalomról, hanem a tanítványságról szól. Azt üzeni ma számomra, hogy csak a megújulni képes személyiségnek adatik meg, hogy befogadja azt az evangéliumot, ami mindig mindenkinek új. Minden találkozáskor új. És ha egy prédikáció, vagy leírt igemagyarázat ennek az eseménynek a lenyomatát viseli, hogy aki írta, vagy mondta megújult, miközben írta vagy mondta, akkor az azt jelenti, hogy ő benne megmaradt az evangélium, nem folyt el az eresztékeken, nem repedt meg a belső feszültségek mentén.
Talán senki sem születik úgy, hogy fél a változástól, vagy úgy, hogy nem tud meglenni változás nélkül, bár alapvetően két típusba oszthatóak az emberek a változáshoz fűződő viszonyuk alapján. Van, aki szereti a változásokat, és van, aki jól megvan nélkülük. Az evangélium mindenesetre azzal az igénnyel lép fel, hogy át szeretné formálni az embert arra a formára, amire Isten eredetileg kitalálta, és ez élethosszig tartó átalakulási folyamat. És ez nem mindig kényelmes azoknak sem, akik egyébként szívesen veszik a változást, mert ez nem változtatás, hanem lelki alakformálás (Heidl György), amely személyiségünk mélyére hatolva ott is formál, ahol minden maradandónak, és ezért biztosnak tűnt. Ezeknek a formálódásoknak az alkalma az úrvacsora is, és az előkészítő bűnbánati istentiszteletek, amelyekre szeretettel hívunk benneteket újbor ünnepén.
Testvéri köszöntéssel:
Debrecen, 2023. november 3.
Tóth-Mihala Veronika lelkipásztor
Tóth Tamás lelkipásztor
Dr. Kánya Gergely főgondnok
ÚJBOR ÜNNEPÉNEK RENDJE
• Bűnbánati istentiszteleteinket 2023. november 9-10-11. napjain (csütörtök, péntek és szombat) este 6 órai kezdettel tartjuk a Gyülekezeti Házban (bejárat a Nap utca felől).
• Az újbor ünnepi úrvacsorás istentisztelet november 12-én, vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődik a templomban.
