„Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé. Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.” (Jn 6, 66-69)
Kedves Testvérünk!
A húsvéti evangélium csak Lélek által befogadható. Meghaladja az ember felfogóképességét, képzelőerejét, hogy van élet a halál után. Erre a tanításra nem nyitottak ma az emberi szívek. Az itt és most világában nem számít az „eljövendő”. Most szeretnénk a javakhoz hozzáférni, nem szeretnénk az elmúlással szembenézni. Pedig csak a halál után van élet. A Húsvét arra hív meg, hogy átéld, a veszteségen keresztül vezet az út az örömhöz, az élet forrásához. Ahogyan a jövőhöz viszonyulsz, olyan lesz a jelened. Amilyen célt látsz magad előtt, oda tartasz. Az életre az újjászületésen át vezet az út. Minden Húsvét újjászületés. Az újjászületés lelki ajándék.
Jézus az idézett párbeszéd előtt azt tanította tanítványainak, hogy úgy válik az életük forrásává, mint a testet tápláló kenyér és bor. Valóságosan értük adja testi életét, és így lesz a tanítványai eledele. Táplálja őket ez az odaadás, örökre. A tanítványok elfogadhatják Jézustól az életét.
Ekkor sokan elfordultak tőle – olvassuk az igehelyünk előtti szakaszban. Hiszen Jézus olyan dolgokról beszélt nekik, amit nem tudtak befogadni, elfogadni. A Nagycsütörtökön kezdődő útra betekintve sokan sarkon fordulnak ma is. Elfordítják tekintetüket a szenvedő Krisztustól, és a feltámadott Jézustól egyaránt. Olyan határátlépés lenne ez, „rátekinteni” Jézus szenvedésében és újjászületésében saját sorsunkra, amely nem illeszkedik a mai értelemben vett ünneplés keretei közé. Az ünnep pedig eredeti értelmében a kapuk átlépésével válik valóban ünneppé.
Azt ünnepeljük a Húsvétban, hogy a lelki és a testi összeér, hogy a szent ideköltözik, belép a házunk, átlép életünk küszöbén, és velünk marad, itt időzik, míg tart az ünnep. A halál és az élet kapuja is feltárul a passió és a feltámadás napjaiban, a három szent napban. Lépj rá az útra, és menj végig rajta egyszer úgy, hogy nem fordulsz le róla, nem tekintesz ki belőle, hanem átadod magad a szent időnek, és történetnek. Nagycsütörtöktől Húsvétig szabadítsd fel magad, a figyelmedet, szenteld ide önmagadat, időzz itt, és lépdelj végig a szent három napon.
Ha igazán belekóstoltunk egyszer a Nagyhét és Húsvét szent ünneplésébe, akkor dehogyis akarnánk mást. Hová is mehetnénk, ha nem a templomunkba a hajnali órákban, vagy az ima és éneklés helyére az esti órákban? Hol is köszönthetnénk a reggelt, és búcsúztathatnánk a napot, ha nem a szent egyházban, a Szent egyházában? Hol töltenénk a Jézus megfeszítésének óráját, ha nem az Igét hallgatva? Hol várnánk az örömhírt, hogy Jézus él, ha nem a templomajtóban? Mivel is tölthetnénk ezt a szent időt?
Uram, hová mehetnénk, örök élet beszéde van nálad.
Áldáskívánással és szeretetteljes köszöntéssel:
Debrecen, 2022. április 5.
Tóth-Mihala Veronika, lelkipásztor
Tóth Tamás, elnök-lelkipásztor
Dr. Kánya Gergely, gondnok
Ui.: Nagyhét és Húsvét ünnepének rendje IDE KATTINTVA olvasható.
